Azt hogy, mint gondolunk a világról és milyennek tarjuk magunk körül, leginkább a kommunikációnk határozza meg. A kommunikáció, amely számos ember-ember közötti beszélgetésből, interakcióból, olvasott és látott élményből táplálkozik. Ma Magyarországon szinte csak két véglete létezik ennek, a kommunikáció e Szküllája a Kharübdisze a dicsőítő propaganda és a rémisztő hétköznapok világa között húzódik. A média által teljesen kriminalizálódik, lejáratódik világunk, vagy olyan győzelmi jelentésekkel gazdagodik, mintha valamiért nekünk kellene a világgal szembe szállnunk, vagy mi lennénk az az ország, amely egy  űr Odüsszeiát hárít el, az emberiség minden tiltakozására ellenére. S mivel ezek a kommunikációs sémák uralják a közbeszédet, ezért az üzleti életben is szinte kizárólag ez jelenik meg: valami vagy eget rengetően kiváló, s hát finom szólva is „buta”, aki nem veszi meg, sugallja minden szó, vagy olyan akciót, lehetőséget szalasztunk el, ami csak most van, s ha nem használjuk ki, életünk súlyos nehézségekkel járó keréknyomba téved. Ilyen kommunikáció mellett valóban az az ember érzése, hogy jó lenne, ha végre megszállnának az ufók minket.

 

Így óriási hiány van - pedig erre van a legégetőbb szükség mindenütt - a normális emberi, emberhez méltó, értékes kommunikációból. Miért kellene mindig folyamatosan leértékelni az életünk, s olcsó Akciós termékek után szaladgálni, megvéve, olyan dolgokat, amelyek csak tovább rontják az életminőségünk? Megenni mások kidobott szemetét, holott a jó minőségű élelmiszerek hazája voltunk. Megvásárolni nem biztonságosan működő termékeket, holott régebben hosszú évekre választottunk gépeket, berendezéseket az otthonunkba. S egyáltalán már az „Akció” kifejezése is leértékelődött, pedig összeállítani egy valóban jól ajánlatot, amely valóban vásárlás ösztönző és érték közvetítő a vásárlóknak nem kis feladat. Kiírni azt, hogy féláron, nem igényel sok gondolkozást, de összeállítani egy promóciós naptárat megint komoly munka.

 

Ötlettelen kommunikációval, még az olcsó termék sem kell

 

Mindent lehet sekélyes kommunikációval csinálni, ami végül pesszimistává tesz minket és lehet ötletesen kommunikálni, ami derűssé és bizakodóvá varázsol. S bármelyiket választjuk is, az megjelenik a teljesítményünkben is. A jó kommunikációhoz eljutni természetesen nem is olyan egyszerű, mert nem ígéretekre van szükségünk, hanem arra, hogy amit mondunk, az hiteles legyen. Ezért először a termékünk, szolgáltatásaink kell felépíteni, oly módon, hogy érdemes legyen róla beszélni. Hiszen egy olyan közegben, ahol több mint egy évtizedes munkával, forint százmilliárdok segítségével, a magyar vállalkozások többnyire csak arra tanították meg vevőik, hogy a 7 kevesebb, mint a 10 - ez nem könnyű feladat. A vevők így teljesen be lettek oltva az értékek ellen, még ha az a saját világlátásukkal is ütközik, akkor is csak a számok között tudnak eligazodni, mert erre tanította meg őket a magyar piac.

 

Így lettünk olcsó ország, alacsony hozzá adott értékkel, alacsony piaci kereslettel, alacsony hazai exporttal, magas árakciókkal, hiper magas bürokráciával, korrupcióval és nagy, soha be nem teljesített ígéretekkel. A fogyasztói társadalom, ha nemzet karakterisztikailag – ez bizony nehéz szó – nem illik igazán egy nemzethez és csak legrosszabb jellemzőit hozza felszínre, hát akkor ez fokozottan igaz a magyarokra. Legnagyobb előnyeink vesztek el és fordultak elennünk. /Ennek kifejtésére és plasztikus ábrázolására egy regény szükséges, amit egyszer meg kell valakinek írnia./ Ez a tény a hétköznapokban természetesen mindenki számára frusztráló, s visz a pesszimizmus ösvényeire minket.

Ismét kellenének a nemzetközileg elismert, magas hozzá adott értéket, egyedi kommunikációt alkalmazó termékek, szolgáltatások. Enélkül nincs jövőkép, csak bérmunka, kis piac, nulla megbecsülés. Ezen változtatni nagyon nehéz és fájdalmas is sokszor, de hogy önálló, szabad ország lettünk, s csak ekkora teljesítményre vagyunk képesek, a versenytársakhoz viszonyítva az is elszomorító.

 

Azokkal vagyunk, akik valódi értéket teremtenek

 

Mi a saját eszközeinkkel, az értéket teremtő – a piac által is elfogadott, megfizetett értékről beszélünk, nem általános rébuszokról, homályos fogalmakról – embereken, vállalkozásokon keresztül, azok kommunikációjának felépítésével és népszerűsítésével szeretnénk változtatni ezen. S napról napra látjuk, hogy igenis van erre igény és szükség, s nem kell foglalkozni azokkal, akik mindig azt mondják: - „Nem lehet, erre nincs igény, erre nincs pénz.”

Hiszen arról, hogy milyen világot örököltünk nem tehetünk, de hogy milyent adunk tovább, arról igen.